1
Az élet habzó italát
Isszuk aranypohárból;
Szemünk bekötve, mit se lát,
Mégis elönt a mámor.
2
Halál előtt lehull rövid
Percig szemünk kötése,
S mi elbűvölt, mind eltűnik
Mintegy varázsütésre.
3
Elnyíl szemünk ámulva: hisz
Nincs semmi a pohárba!
Mit ittunk: álom volt, s az is
Valaki másnak álma ...
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
